De szeretnék gazdag lenni, egyszer libasültet enni! - írta József Attila egyik
korai versében, s bizony sokan vannak ma is, akik csak hírből ismerik e
ropogós pecsenyét. Az pedig az élet fintora, ha valaki megrendelhetné, de
orvosai eltiltották tőle. Márton napján különösen.
Ha én régi pásztor volnék, november 11-én kérném a gazdámtól jussomat. De nem vagyok az, s ma már mások sem nagyon. Jussunk kiadása tehát nem ekkor esedékes, hanem több-kevesebb fizetés formájában általában a hónapok első napjaiban.
A kérdés csak az, hogy a minimálbéréből, vagy annak másfél, kétszereséből a mai Magyarország dolgozói hány libát tudnának vásárolni a Szent Márton névünnepéhez kötődő vigasságok és egyéb szokások ápolása céljából, s mennyi újbort tudnának beszerezni, hogy azzal öblítsék le a finom falatokat. Statisztikusok és szociológusok együtt sem tudnák megmondani, pedig érdekes lenne. Mint ahogy érdekes volt az a sok-sok program is, melyeket a hét végén szerveztek szűkebb hazánkban is Márton lúdjához kötődően.
Dorogon például a Petőfi Sándor Óvodában a kicsik libarajzokkal dekorálták ki csoportszobáik ablakait, majd szüleikkel és nagyszüleikkel együtt több mint százan vettek részt azon a felvonuláson, melynek során érintették az uszodát is. Neszmélyen már pénteken megkezdődött a kétnapos ünnepségsorozat, melyen először a királyi borvidékek és borrendek találkozóját nyitották meg. Azért választották ezt a helyszínt, mert az Ászár-Neszmélyi borvidék egyik kiemelkedő települése a község, ahol több szőlőtermesztéssel és borászattal foglalkozó ember fogott össze azért, hogy megalapítsák a Neszmélyi Mátyás Király Borutat. Szombaton megismételték a Hegyen-völgyön lakodalom elnevezésű Márton-lagzit, ahol a vendégek megkóstolhatták a likprádlit, azaz a libapecsenyét, továbbá a mencinrétest is.
Természetesen fogyott minderre bőven az újborból, melyek literjeit a Zsigmond Király Borlovagrend tagjai nemesítették igazi nedűkké. Hasonlóként cselekedtek a baji szőlősgazdák, akik Márton napján Turay István pincéjében jöttek össze, ahol Horváth Mihály hegybíró jelenlétében mérették meg az idei termés alkoholtartalmú változatait. Az első két poharat a házigazda és Schunder Tibor polgármester koccintotta össze a három éve alakult Eszterházy Szőlő és Bortermelő Közösségi Egyesület rendezvényén, ahova az elnök, Wéber Rudolf is elhozta újabb aranyéremesélyes szőlőleveit. Mellette ült Luigits Róbert, aki felidézte Szent Márton alakját és a vele kapcsolatos legismertebb legendákat, miközben a teraszon egyre ínycsiklandóbban rotyogott a Lepsényi József által főzött babgulyás.
Mielőtt azonban ezt is megkóstolta volna a csaknem nyolcvan résztvevő, akadtak néhányan, akik pálinkában áztatott szilvával alapozták meg az újborok ízlelését. Egyedül az egészben sült libával érkező Stegmayer Ferencné kért szódát, amire azt a választ kapta, hogy ne igyon olyat, mert az pénzbe kerül. Pedig az igazi termelői bor sincs ingyen! Sokba kerül a telepítés, a metszés, a permetezés, s természetesen a szüret is. Minderre persze nem gondolt egyik gazda sem szombat este, amikor jó szívvel és büszkén kínálták saját érlelésű italaikat. - Ez a borok bora - mondta Kiss Csaba, így dicsérve Neuberger Márton Irsai Olivérét. Meghallotta ezt Balogh László, aki azonnal rákontrázott: - No akkor igyatok az én nektáromból is, mely itt termett a baji szőlőhegyen, s nem Tokajban! Hely hiányában nem sorolhatjuk fel mindenki kiváló újborát, s azt sem állíthatja senki, hogy az összeset megkóstolta Márton napján, de az egyértelműen kijelenthető, hogy régen lehetett látni kis helyen annyi egyetértő és egyre jobb hangulatba kerülő embert, mint a katolikus egyház hajdani pince-présházában. Palásti Péter
|
